Legendák hõse, gyerekek kedvence: a skót juhászkutya

Ha skót juhászkutya akkor Lassie, ha Lassie, akkor skót juhászkutya. A collie mint kutyafajta véglegesen összekapcsolódott a köztudatban Eric Knight hõsével, a szuperkutya Lassie-vel. Érdekes lenne összeszámolni, hány skót juhászt hívnak még napjainkban is Lassie-nek. A collie hosszú története során részese volt a népszerûség összes örömének és keservének egyaránt.

Az igazán népszerû kutyafajták – német juhászkutya, rottweiler stb. – tetszetõs küllemük mellett szimpatikus belsõ tulajdonságokkal is rendelkeznek; például olyan intelligens juhászkutyaként kezdték pályafutásukat, mint a collie.

"A skót hegyekben életképtelen lenne a juhász a collie-ja nélkül. 20 ember kellene ahhoz, hogy egyetlen kutya munkáját elvégezze. Igazából a kutya keresi a család kenyerét, ugyanakkor hálás minden falatért, amit odavetnek neki. Sem az éhség, sem a megterhelés, sem a legrosszabb bánásmód nem tántorítja el gazdája oldaláról, akit panasz nélkül követ minden bajban és szükségben". A collie-ról egyébként még ma is számtalan legenda kering.

Egy ilyen történet Yarrow, a birkatolvaj históriája, melyet korabeli bírósági dokumentumok is alátámasztanak. Valamikor 1772-ben történt, hogy egy skót faluban nap mint nap eltünedezett egy-egy birka a juhászok nyájaiból. Senki sem tudta, hová lettek, mígnem egy nap hazatért egy eltûntnek hitt anyajuh, aki szarván egy  hét mérföldre lakó paraszt billogját viselte. Az ügy azonnal bíróság elé került, hiszen akkoriban, akárcsak a vadnyugaton a lótolvajra, a birkatolvajra halálbüntetés várt. A Murdison nevû vádlott birtokát alaposan átkutatták, majd juhásza társaságában börtönbe vetették, 186 birka ellopásának vádjával. Murdison váltig állította, hogy a juhok maguktól mentek hozzá, azonban mindenki tudta, hogy egy birka nem kóborol el 10 mérföldnyi távolságra otthonától. A vádlott végül bevallotta, hogy kutyája követte el a lopásokat, természetesen az õ parancsára. A kutyának egyedül kellett az idegen nyájat szétzilálnia, majd a kiszemelt juhot leválasztania és hazaterelnie gazdájához. Még azt is megtanulta, kogy ne az országúton, hanem rejtett ösvényeken terelje zsákmányát. Az ügyirat szerint Yarrow-t gazdájával együtt felakasztották. (Milyen szerencse, hogy a hazai pit bull-törvény bizonyos szakaszai csak a kutyákra vonatkoznak...)

Mitõl collie a collie?

Számtalan elmélet született a collie nevének kialakulásával kapcsolatban. T. Gray 1887-ben írott mûvében korábbi szerzõkre hivatkozva a kelta "cu-luth" szóra vezeti vissza a collie elnevezést. A "cu" jelentése kutya, a "luth" annyit tesz, kitartó. (A szóvégi "th"-t nem ejtették.) Egy juhászkutyára kifejezetten illik is a kitartó eb elnevezés. Egy másik szakértõ, Dalziel úgy vélekedett 1891-ben, hogy a collie neve a "collar" azaz gallér, nyakörv szóból ered, utalva a skót juhászkutya dús nyakszõrzetére és az ezen körbefutó fehér sávra. Egy másik elmélet is igen hihetõnek tûnik, miszerint a kutyák nevüket munkájukról, azaz a terelés "tárgyáról", a fekete lábú és pofájú juhról kapták, mely Skóciában "colley" névre hallgatott. Rödiger berlini nyelvészprofesszor szerint a collie-nak, lévén skót kutya, kelta nevének kell lennie. A kelta nyelvben sok olyan szó van, mely fiatal kutyát jelölnek: "culian", "cuilen", stb. (Bretonul "colen") Mindezen szavak a görög "kylla" szóval állnak rokonságban, mely fiatal állatot, kölyökkutyát jelent.

Collie-történelem

A skót juhászkutya származása ugyanolyan tisztázatlan, mint nevének eredete. Mint fajta, valószínûleg a skót felföldrõl és Anglia északi részérõl származik. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a collie elõdei a XVIII. század közepén jöttek Skóciába Lancashire és Yorkshire grófságok fekete fejû birkáival. Azelõtt Skóciában nem voltak ilyen birkák, tehát ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a collie a fekete pofájú és lábú birkákra utaló "colley" (szénfekete) elnevezésbõl ered, akkor addig collie-k sem lehettek Skóciában. I. Erzsébet királynõ háziorvosa, Caius egyébként már 1576-ban megjelent könyvében leír egy közepes nagyságú juhászkutyát, a Canis pastoralist, de ekkor még minden bizonnyal nem beszélhetünk kialakult fajtákról, csak hasonló feladatuk – terelés – következtében, hasonló küllemmel rendelkezõ munkakutyákról.

A XIX. század történéseirõl, a fajta modern tenyésztésének kezdeteirõl azonban már jóval többet tudunk.

Az elsõ kutyakiállítást Angliában 1859-ben rendezték, de ezen még nem szerepeltek juhászkutyák. 1860-ban viszont már külön osztályuk volt a pásztor- és juhászkutyáknak, öt indulóval. Az elsõ helyen egy nõstény végzett, akit "tiszta fajtájú skót szuka" megjelöléssel állítottak ki. Kb. 10 évvel késõbb már külön osztályban szerepeltek a rövid, illetve hosszú szõrû juhászkutyák. 1871 fontos évszám a fajta történetében. Ekkor bukkant fel egy birminghami kiállításon a híres Old Cockie, aki a modern collie õsatyjává vált. Ezen a bizonyos kiállításon két collie kan keltett feltûnést, a már említett Old Cockie és Old Mec. A gyõztes Old Mec lett, de a közönségnek inkább Old Cockie tetszett jobban, s a sajtó is sokáig foglalkozott az esettel. Egy évvel késõbb Old Cockie-t álnéven állították ki, s így inkognitóban, Cocky Boa álnéven azonnal gyõzni kezdett, s modern tenyésztés fontos meghatározójává vált. Old Cockie 1863-ban született, s mellette még két másik kiválasztott kannal indult a tenyésztés. Marcus 1870-ben született Skóciában, igazi munkakutya volt. Trefoil Írországban született 1873-ban, s az angol kennel klub megalapítója, S. E. Shirley tenyésztette. Old Cockie lányát, Maude-t Trefoillal pároztatták, ebbõl az alomból született 1879-ben egy igen jelentõs champion kan, Charlemagne. Old Cockie-nak még kicsi, lelógó füle volt, Charlemagne-nak viszont már a ma elvárt magas tûzésû füle volt. Charlemagne fia, Metchley Wonder szintén champion lett, s vele indult a nagy colli-üzlet. Tulajdonosa a fedeztetési díjakból csinos kis vagyont szedett össze; Metchley Wonder egyik fiát 1000 angol fontért vették meg Amerikában. Az Ormskirk Emmerald nevû kanért már 1300 fontot fizettek.

A skót juhászkutya népszerûségéhez hozzájárult maga Viktória királynõ is, akinek több collie-ja is volt. A királyi levéltárban több dokumentum is található a királyi udvar kutyáiról. Egy Bruce nevû ebet 1844-ben felföldi juhászkutyaként említenek; a királynõ Sunmore grófnõjétõl kapta.

Az 1920-as években alakult két híres kennel, mely igen nagy befolyással volt a fajtára, a Westcarr és a Ladypark. 1947-ben született minden idõk egyik legnagyobb sztárja, ICH Lochinvar of Ladypark. Tíz éves korára már kétszeres Cruft’s gyõztes volt. A hatvanas-hetvenes évek három sztárkutyája Dazzler of Dunsinane, Royal Ace of Rokeby és Ramsey of Rokeby volt. Sok-sok mai collie vezethetõ vissza e három kutyára.

Sajnos a minél szebb kutyákat akaró és minél több kiállítást megnyerni vágyó szenvedélynek hamar jelentkeztek a mellékhatásai: Minden idõk egyik legszebb kanjáról, Anfield Modelrõl feljegyezték, hogy ijedõs volt, és nem mindig viselkedett elõnyére a ringben. (Mintha csak napjainkról lenne szó...) E jellembéli hiányosságok óriási méreteket öltöttek a Lassie-láz kitörésekor, s ez a probléma napjainkban sem tûnt el.

CH. Old Cockie

CH. Charlemagne

CH. Metchley Wonder

A collie jelleme, ápolása

A skót juhászkutyák nagyon családközpontú kutyák. Szeretik a gyermekeket, intelligensek, gyorsan tanulnak, nagyon érzékenyek, játékosak. Azonban éppen ezen tulajdonságaik miatt nem valók mindenkinek: nagyon igénylik, hogy sokat foglalkozzanak velük; csak így maradnak jókedvûek és mozgékonyak. Ha magára hagyjuk, nem foglalkozunk egy collie-val, könnyen tolakodóvá, lerázhatatlanná válik. Ha unatkozik, számtalan rossz tulajdonságot vehet fel.

A colliekat nem szabad megkötni, megláncolni. Terelõkutyaként képes naponta 60 kilómétert is lefutni, ezért célszerû nagy, de bekerített területen vagy tágas kennelben tartani. Egy másfél méteres kerítést még könnyedén átugranak, ajánlott a legalább 1,8 méteres magasság.

Az engedelmességi gyakorlatok megtanulása nem okoz gondot a collie-nak. Azonban lágy bánásmódot igényel, s gyors korrekciót, ha megértette, de összekeverte a tanultakat. Egyébként ragyogóan ki tudja találni, hogyan is lehet elkerülni egy feladatot. A küllemre való tenyésztés ellenére a mai skót juhászok sokat megõriztek õseik tulajdonságaiból, így bizonyos területeken kiváló munkakutyává válhatnak. A simaszõrû collie alkalmas fogyatékos emberek segítésére. A collie-t általánosan használják szociális és terápiás kutyaként, beteglátogatóként kórházakban, szociális otthonokban. Alkalmas keresõ- és mentõkutyának is.

Hosszú szõrzete rendszeres ápolást igényel. Heti egyszeri átfésüléssel elkerülhetõ a szõrzet összetapadása.

Ajánlatos havonta egyszer fürdetni. A rövidszõrû collie ápolása temészetesen jóval egyszerûbb. Nemcsak fedõszõre rövidebb, de aljszõrzete is vékonyabb.

A collie-k átlagosan 12-16 évig élnek.

Standard

Általános megjelenés: Egy nagy méltósággal és szépséggel ellátott kutyát mutatunk be, ahol a részleteket sem szabad elhanyagolni az összkép kialakításánál.

Jellemzõ tulajdonságok: A test felépítése az erõtõl, aktivitástól formált, mentes az otrombaság és durvaság minden nyomától. Legfontosabb az arc kifejezése. Megfigyelhetjük a lényeges jellemzõ tulajdonságokat, így épül fel a szem nagyságán, alakján, ívén, elhelyezkedésén és helyesen tûzött, jól hordott füleken keresztül az agykoponyai rész tökéletes kiegyesnsúlyozottsága és összetétele.

Idegrendszer: Barátságos, idegességnek és agresszivitásnak minden nyomától mentes.

Fej és agykoponya: A fej szépsége különleges fontosságú, a fejet a kutya méreteivel összefüggésben kell vizsgálni. Akár elölrõl, akár oldalról nézve a fej hasonlít egy szépen metszett, tompított, sima külsõ vonalakkal rendelkezõ ékhez. Az agykoponyai rész sima, oldalról fokozatosan elkeskenyedik, egyenes vonalban a fülektõl a fekete orrcsúcsig, anélkül, hogy a pofacsontok kiálljanak és a tépõfogak vékonynak és hegyesnek hassanak. Profilból megfigyelhetõ, hogy az agykoponya felsõ vonala és az arcorri rész egyenesen, párhuzamosan egymással haladnak és egyforma hosszúak. Így választódnak el egy könnyû, de mégis érzékelhetõ stoppal két részre. A belsõ szemzugok közötti egyenes középpontja (amely egyben a jól elhelyezkedõ stop közepe is) adja a jól kiegyensúlyozott fejhossz középpontját is. A sima, jól lekerekített tépõfogak vége tompa, de sohasem lehet négyzetes, téglalap alakú. Az alsó állkapocs erõs és jól formázott. Az agykoponya mélysége a szemöldöktõl az alsó szegélyéig nem lehet túl nagy (mély). Az orrcsúcs alapvetõen fekete.

Szemek: Nagyon fontos, lényeges szempont: a szemek adják a kutyának a szeretetteljes, kedves kifejezést.

Közepesen nagyok (semmiképpen sem lehet nagyon kicsi), kissé ferdén elhelyezkedõ, mandulaformájú és sötétbarna színû (blue-merle kivételével, ahol a szemek gyakran – egyik vagy mindkettõ – részben vagy egészen kék, vagy kék-foltosak, kékes árnyalatúak). A szemek kifejezése nagyon intelligens, figyelõ állapotban élénk, éber tekintetû.

Fülek: Kicsi, sem túl közel, sem túl távol tûzöttek egymástól az agykoponyán. Nyugalmi állapotban visszahajtott (hátrahajtott), de mihelyt valami felkelti a figyelmét, elõre és felfelé fordítja (ez azt jelenti, hogy megközelítõleg a fül alsó kétharmada felfelé irányul, míg egyharmad része – felsõ – természetes módon elõrehajlik, egészen a törésvonal vízszintes vonala alá).

Fogazat és harapás: A fogak megfelelõen fejlettek legyenek. Az állkapocs erõs, tökéletes, szabályos ollóharapással. Ez azt jelenti, hogy a felsõ metszõ fogsor hézag nélkül az alsó fogsorra nyúlik, és a fogak az állkapocsban függõlegesen állnak.

Nyak: Izmos, erõs, arányos hosszúságú és jól ívelt.

Elsõ rész: A vállak ferdén helyezkednek el és jól szögeltek. Az elsõ lábak egyenesek és izmosak, miközben a könyök inkább befelé, mint kifelé forduló, nem túlságosan erõs csontokkal.

Törzs: A vállmagassághoz viszonyítva kicsit hosszabb, erõs hát, enyhén ívelt, az ágyék felett. A bordák jól íveltek, a mellkas mély, amellett a vállak (lapockák) mögött széles.

Hátsó rész: A comb felsõ része izmos, a jól szögelt térd alatt száraz, inas. A csánk mélyen álló és erõvel teli.

Mancsok – ujjak: Ovális, jól párnázott talpak. A lábujjak az elsõ lábakon (mancsokon) jól-, a hátsókon kevésbé csontosodtak és szorosan egymás mellett állnak.

Farok: Hosszú, az utolsó csontízület (csontvég) legalább a csánkig érõ. A kutya nyugalmi állapotában mélyen, egy kissé felfelé ívelten tartott. Izgalmi állapotban, figyelõ helyzetben feljebb tartva állhat, de soha nem kerülhet a hát fölé.

Mozgás, járásmód: A mozgás félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. Egy jó testfelépítésû kutya könyökei sohasem fordulnak kifelé, annak ellenére, hogy az elsõ lábak mozgás közben aránylag távol vannak egymástól.

Kötött, keresztezõ, vagy guruló járás semmiképpen sem kívánatos. Hátulról nézve a hátsó lábak a csánktól lefelé párhuzamosan állnak, nem szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a mozgás folyamatos. A hátsó lábak erõvel teltek, nagy, elmozdító rugó erõvel. A kimondottan térölelõ járás (lépés) nem kívánatos, a járásmód könnyed és minden nehézségtõl mentes legyen.

Szõrzet: Jól illeszkedik (illik) a test körvonalához, nagyon sûrû. A fedõszõr sima, kemény tapintású. Az aljszõrzet puha, bundaszerû és nagyon sûrû, csaknem eltakarja a bõrt. A sörény és a nyakon a gallér dús. A pofarészen, orron lévõ szõrzet sima és rövid. A fülek végén – csúcsnál – rövid, ahogy közeledik a fül tûzéséhez, nagyobb a szõrzet. Az elsõ lábak jól borítottak szõrrel – zászlósak, a hátsó lábak a comb felett dúsan borítottak, lefelé azonban rövidebb szõrzettel. A farok nagyon dúsan borított szõrrel.

Színek: A három elismert szín: cobolyszín fehérrel (gold-sable, világos aranytól a telt mahagóniig, vagy árnyalt cobolyszín); tricolor (fekete, cserszínû rajzolatokkal); blue-merle (világos – ezüstös kék, fekete, vagy feketén márványozott rajzolatokkal). Mindegyik felsorolt színváltozat mutathat több-kevesebb, a collira jellemzõ fehér rajzolatot.

Méretek: Kanoknál, 56–61 cm; szukáknál, 51–56 cm.

A felsorolt szempontoktól való minden eltérést hibának kell tekinteni, amit az eltérés súlyának megfelelõen kell bírálni, értékelni.

A collie speciális betegségei

o Dermatomyositis - a bõr és a mögötte fekvõ izmok gyulladása

o "Collie-orr" – pigmenthiányos, elfekélyesedett orrkárosodás

o CEA (Collie Eye Anomaly): Colli-szemanomália – Vizsgálatok szerint az egyedek 95 százaléka hordozza átörökítõen a lehetõségét, vagy maga is szenved ebben a betegségben, amely gyakran vakságot okoz

o PRA (Progressio retinalis atrophia) – elõrehaladott szemideghártya sorvadás, vakságot okoz.

o Nodularis granuloma episcllerokeratitis – daganatos szem-ínhártya-szaruhártya gyulladás. Sok collie-orrú kutya egyben ebben a betegségben is szenved.

A csípõízületi diszpláziát illetõen a collie szerencsés helyzetben van, mert e betegség elõfordulása igen ritka e fajtánál.